Roland kedvesen érdeklődött az üzenetben, hogy hogy telik a hosszú hétvégém, majd ecsetelgette, hogy a buli után ő másnap mennyire rosszul volt és biztosan az a bizonyos kék koktél lehetett a bűnös, valamint elmagyarázta, hogy reggel családi program miatt kellett hazasietnie. Később utalt rá, hogy valamikor összefuthatnánk, találkozna még velem, de rettentően elfoglalt, így a következő javaslattal élt: -„..De egy-egy estét azért szabaddá tudok tenni, ha gondolod, valamikor összefuthatunk, én te hozzád, vagy te én hozzám.. Hol talizzunk? Mondjuk nálad? …Már délre is szívesen felmegyek, csak hogy ne kelljen folyton az órát nézni…”

Mivel csalódottan állapítottam meg, hogy a kedves csak egy rövidke légyottra szeretne találkozni, nyugtalanított, hogy esetleg rossz benyomást tettem a „könnyelmű ismerkedéssel” a házibuliban. Bár mennyire számít könnyelműnek egy házibuliban spiccesen csókolózni valakivel? Mivel tetszett a srác és szívesen megismertem volna, gondoltam, nem adom még alá a lovat azzal, hogy egyből felengedem magamhoz vagy felmegyek hozzá, így felvetettem, hogy mi lenne, ha inkább ebédelni mennénk el. Egyébként sem álltam túl jól az idővel, épp külföldre készültem, a lakás pedig szaladt a csomagolás miatt. Kissé csalódottan, de belement az ötletbe, majd az egyik kommersz olasz éttermet javasolta. Mivel szeretek új helyeket kipróbálni, és már régóta ajánlottak egy nagyszerű hamburgeres helyet, így bedobtam, mi lenne, ha odamennénk. Nem volt ellenvetése.

Vasárnap, dél, az étterem előtt. Roland a hely előtt várt. Az ember ilyenkor mindig zavarban van, hogy akkor, ilyenkor hogy is kell köszönni, de én a puszi mellett döntöttem, viszont ő meg akart csókolni, így annyira félrement a dolog, hogy megrendezni se lehetett volna jobban a tipikus „félsmárt”, ami nagyon ciki volt, de legalább már az elején nevettünk egy jót. A pincér az asztalunkhoz kísért, leültünk. Roland még rá sem nézett az étlapra, de kedvesen, előre jelezte,

-„Szívesen meghívlak!”

Megköszöntem a felajánlást. Végigolvasta az étlapot, majd a következő kijelentést tette:

-„Kicsit drága hely!”

Meglepetésemben azt se tudtam hova legyek, rögtön mondtam, hogy szívesen fizetem a saját részemet, majd azért hozzátettem, hogy az olasz étterem sem lett volna olcsóbb. (Árkategóriában a két étterem teljesen ugyanaz.)

–„De, mert ott már 1500 Ft-ért meg lehet kajálni.”

-„Figyelj, tényleg szívesen fizetem az enyémet, nem probléma.”

-„Áhh..nem kell, egyszer belefér!”

Egyszer???- milyen gáláns lovag, gondoltam magamban. Mivel nem akartam gondot okozni, ezek után csak a legolcsóbb hamburgert mertem rendelni. Beszélgettünk, de hamar kiderült, hogy nincs bennünk sok közös, illetve az előbbi párbeszéd után én már kicsit kínosan és lehangoltan éreztem magam, mondhatnám már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet. Hosszasan mesélte, hogy egy ruházati boltban mekkora leárazás volt és milyen sok ruhát tudott olcsón megvenni. Emellett mesélt a főállású munkájáról, ami mellett hétvégén még alkalmi munkákat is vállalt fizetés kiegészítés gyanánt, és hogy a lakás, amiben lakik, pedig a sajátja, de több haverja is lakik ott, így az albérletből is van bevétele. Befejeztük az ebédet, a hamburger neki is nagyon ízlett, majd jött az izgalom, a fizetés. Láttam rajta, hogy továbbra is stresszben van, így harmadjára is felajánlottam, hogy fizetek, ezúttal már nem volt kifogása. Mondtam neki, hogy nem tudom, hogy mennyi lesz pontosan a részem, így durván számoltam és borravalóval adtam neki 2500 Ft-ot. Amiből egy 500-at visszacsúsztatott, -„..Ez már túl sok lesz!”- kijelentéssel. A pincérnek ezután bankkártyával fizette a kettőnk ebédjét. Mondanom sem kell, hogy milyen csalódottnak éreztem magam mindezek után, pedig én is azokhoz a nőkhöz tartozok, akik nem várják el, hogy egy férfi meghívja őket, de természetesen jól esik, és szívesen elfogadom, ha felajánlja. Nem is beszélve arról, ha ez az első randi. De nem értem, hogy ha az illető azon van, hogy előbb-utóbb beférkőzzön a bugyidba, vajon hogy lehet, hogy még ennyit se ér meg neki a dolog? A gesztuson van a hangsúly. Azon, hogy teszek érte, hogy a nő nőnek érezze magát. Mivel több bevételi forrása is van, ezért biztosan ki tudta volna fizetni az ebédünket könnyedén, de valahogy úgy tűnt, hogy ő 1500 Ft-nál húzta meg a határt és ez a plusz ezer forint már nem fért bele a keretbe. De kikkel randizott eddig? Milyen nevelést kapott? Miből gondolhatta, hogy imponáló egy nőnek, ha már az első randin se hívják meg, sőt ilyen kellemetlen és kínos helyzetben hozzák a fizetésnél? Ismételten kiemelném, hogy egy saját fizetéssel rendelkező felnőtt férfiról beszélünk, nem pedig egy 18 évesről, akit a zsebpénzével engedtek útra. Tényleg ennyire nem fontos már ez a gesztus sem? Igenis, már az első randin is fizesse a nő a saját részét? Itt persze leesett, hogy ez lett volna az egyik indok, amiért egyből fel akart jönni hozzám, hogy már a meghívást is megússza. De persze nálam otthon legyen mit enni, inni. Ingyen büfé, olcsó numera? A randit követően az utazásom előtt chaten jó utat kívánt, de a kint tartózkodásom alatt nem jelentkezett, nem érdeklődött. Természetesen én ezt már nem is hiányoltam, mivel már veszett ügynek könyveltem el a dolgot a randi után.

A hazaérkezésem napján újra jelentkezett.

-„Sziaa! Hazaértel már? És jó volt a nyaralás? Mit is csinálsz a szabadság hátralévő részében?”

-„..Kipihenem a nyaralást.”

-„Na és melyik nap szeretnél velem pihenni?”

-„Roland, Márk azt mondta, hogy ami ott, a házibuliban történik, az ott is marad. Szerintem mi is maradjunk ebben, egy bulinak jó volt!”

-„Én szerintem ez után is jó buli lenne…”

A hamburger isteni volt, a randi pocsék. A kék koktélokkal pedig vigyázzatok! ;)